Képzeld el a napot, amikor reggel felébredsz. Hajnali 6 óra. Bevánszorogsz a fürdőszobába. Megengeded a csapot. Csöpp-csöpp-csöpp... semmi. Sajnos nincs víz.
"Elzárták. Hát mégis megtették. Violáék már hónapok óta nem fizetnek, nem fizethetjük ki megint mi az ő részüket is. Miből? Csak lesz valami."
Ma nincs zuhany, sem fogmosás...pedig a reggeli lehelet nagyon gyilkos tud lenni, főleg ha egész nap tart. Talán azt valahogy mégis megoldod. Ma úgyis találkozód van a főnökkel. Tegnap szólt. Vajon mit akarhat? Nem valószínű, hogy előléptet. A válság kellős közepén? Talán a múltkori kis hibáról értesült. Pedig te nem is úgy gondoltad, amikor a kedves ügyfélnek azt mondtad a telefonban, hogy fogja be a pofáját, mert ő csak egy degenerált majom és nem ért semmihez. Végülis konkrétan csúnya szó sem volt benne. A majom egy egészen kedves és vicces állat, a degeneráltat a kedves ügyfél úgysem értette, idegen szó, ő meg a magyar szavak nagy részével sem volt tisztában. Jó, a pofa valóban nem a legszerencsésebb szóhasználat, mondhattad volna, hogy kedves uram legyen szíves engedje meg, hogy végigmondjam, de annyira feldühített a kivagyiságával, miközben ő csak egy degenerált majom aki nem ért semmihez.
Találsz egy kis szénsavas ásványvizet, azzal pezseg csak igazán jól a fogkrém. Persze a reggeli kávét is elfelejtheted. Kimész az utcára, fúj a szél, szakad az eső. Rohadt október, október 29. Hol marad a vénasszonyok nyara? A buszon zötyögve eszedbe jut a tegnap látott utifilm, amiben egy nyeszlett kis macskajancsi, épp a mosolygó thai lányok között kóstolgatta végig a helyi konyha nevezetességeit. Mit tud ő, amit te nem? Hiszen neked is van diplomád, beszélsz angolul is, vannak terveid, mondjuk inkább úgy, hogy vannak álmaid, de ebben a közegben... Semmit sem lehet. A középszerűség elnyom, beránt a mókuskerék, a futás könyöklés, - mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!
Milyen jó lenne, ha te lennél ott a kis thai lánykák között. Mosolyognál a kamerába és élvezettel dugdosnád a szádba a szaftos falatokat. Vagy egyszerűen csak élnél egy kis kunyhóban, minden nap halat fognál, rizst termesztenél, fürdenél a tengerben, nem fáznál... közben a buszról leszállva hatalmas cuppanással belelépsz egy tócsába. Húzod a lábad, de a jól összeállt sár és mocsok nem enged, fogva tartja a cipődet. Nagy negezen csak kihúzod. Persze a cipőd jól megszívta magát vízzel. Mérsékelten vízálló, áll a termékleírásban... valóban csak mérsékelten állta a vizet. Ilyen ez az ország, ez a közeg, mint ez a hatalmas sár. Behúz, nem enged, és alaposan rajtad hagyja a nyomát. Belépsz a munkahelyeden az aulába. A sár folyik le a cipődről. A takarítónéni szúrós szemmel néz rád, -"na ez a hülye is megtalálja ez egyetlen tócsát a környéken, és mint egy gyerek jól belemászik. Nincs nekem amúgy is elég dolgom?"-gondolja. Jóhogy utánad nem köp.
Találkozol a főnökkel a folyosón.
-"Az ebédszünetben gyere be légyszives az irodámba!"- mondja vidáman.
Na akkor biztos nincs baj, talán mégsem tud a múlkori kis hibádról. Az ebédszünetben? Még azt a rövidke fél-egy órát is elveszik az embertől, ami kijár(na). Természetesen végigdolgozod a délelőttöt. Minden ugyanolyan. A melletted ülő ugyanazokat a hülye poénokat löki. Ordítanál, annyira eleged van. Mióta a szüleid meghaltak már a hétvégék sem másak. A vasárnapi húslevesre sem számíthatsz. Mindíg minden ugyanolyan. Szeretnél egy hatalmasat beleverni a melletted ülő idióta arcába. Persze nem teszed. Jól nevelt 33 éves fiatalember vagy,178cm magas normál testalkatú. Hosszú vékony orrod és vékony szád az anyukádtól örökölted, az apukádtól pedig magadnakvaló természetedet és a korán őszülő hajadat. Szakállad is van, jó hosszú. Régóta nem vágtad már le. Pedig anyukád mindig szólt miatta. Mostmár nincs aki szóljon.
Ebédidő. Bemész a főnök irodájába.
- Ebédeltél már?- kérdezi a főnököd selytelmesen.
- Még nem - válaszolsz szokásos tömör stílusodban.
- Hát mindegy utána úgyis lesz rá elég időd!
(- Miután?Mi lesz a délutáni műszakkal? képzésre küldenek? szabadságra? előbb hazamehetek? - fut át az agyadon gyorsan néhány lehetőség.)
- "Jól tudod, hogy válság van - kezdi a főnök és próbál némi komolyságot erőltetni az arcára - és ugye a mi cégünk sem kivétel, mi is nehéz helyzetben vagyunk. Sajnos el kell küldenünk néhány embert. Nos te vagy az egyik" - mondja és igyekszik az együttérző arcát elővenni.
- Én? Dehát én jól dolgozom! Ha a múltokri kis kirohanásom miatt volt, hát azt nem úgy gondoltam... - próbálod menteni a menthetetlent.
A döntés már megszületett. Elküldenek téged és a sánta Lacit a postázóból.
- "Ne aggódj! Te jó szakember vagy! Bármikor találsz máshol munkát". - mondja, hiszen a fő elve: "Mindig pozitívan!" El is mondja minden értekelzet elején, végén, ha nem mosolyogsz a folyosón amikor szembetalálkoztok.
Természetesen majd megkapod a végkielégítést,3 havi béred 270.000 "ropogós" szám a a bankszámládra, amint a könyvelés képes megbírkózni a kirúgásoddal kapcsolatos papírmunkákkal.
- Természetesen ma már nem kell dolgoznod! -mondja. (nehogy elmondd az ügyfeleknek, hogy mekkora szar az egész cég és meneküljenek nagyon messzire, ha jót akarnak maguknak).
Kimész. Elkezdesz összepakolni az asztalodon. A fiókod beleüríted egy zacskóba.
- "Mi volt? - kérdezi a melletted ülő. Te persze nem válaszolsz, csak rezignált arccal dobálod a holmidat. -"Biztos kirúgták"- pusmognak a hátad mögött.
Egy kis méretű reklámszatyor. Ez maradt számodra a munkahelyedből.
Kimész az utcára. A kirakatok hatalmas betűkkel hirdetik akcióikat, a megtakarítási és hitelfelvételi lehetőségeket. Bemész a mindent áruló kis trafikba. Kérsz egy doboz cigarettát, elvileg egy éve leszoktál, anyukád miatt, de most ez az egyetlen dolog amire vágysz. Rágyújtasz. Nézed a trafik kirakatában lévő bóvlikat, gyerekjátékokat, katona készlet, hercegnő készlet, kések. Visszamész a trafikba és kérsz egy katonakészletet.
-"Úgy néz ki, mintha igazi lenne,"- monja a trafikos. -"Az én unokám is mindig ezzel játszik, persze a menyem szerint ez rossz dolog, hogy a gyerekeket agresszióra nevelik. Ez szerintem badarság! A férfiaknak szükségük van a harcra a háborúra. Én is elmentem volna a háborúba, de már későn születtem hozzá, hogy besorozzanak."- mindenhez bólogatsz, kifizeted a készletet és kimész.
Elmész a közeli szemeteshez, a reklámszatyrod tartalmát a kukába üríted. Belecsavarod a játékpisztolyt és bemész a legközelebbi bankba. Minden nyugodt. Sorszámot húzol. Megvárod, amíg rád kerül a sor. Odamész a kijelölt pulthoz és a hölgyet a pisztolyt megmutatva megkéred, hogy a kasszában kévő pénzt legyen szíves minden feltűnés nélkül tegye be egy borítékba és adja át neked. Természetesen hozzáteszed, hogy ha sikítani merészel vagy bármilyen feltűnő dolgot tesz le fogod lőni. Nagyon udvarias vagy és határozott, senki nem vesz észre semmit. A halántékod lüktet az izgalomtól, szerencsére ez a fülvédő sapka alatt nem látszik. A hölgy átadja a pénzt. Te megköszönöd a szívélyes segítséget és kisétálsz a bankból. Nem szaladsz csak gyorsabbra veszed a lépteidet. Közben arra gondolsz, hogy nemsokára te leszel ott a thai lánykák között mosolyogva, Thaiföld repülővel már 170 ezef forintból megvan! Csak sikerült kihúzni a cipőd a mocskos sárból, végre eltűnhetsz innen. A zsákmányolt összeg 590400 ft. Mégiscsak megéri néha udvariasnak lenni...
A történet az Indexen talált azonos című cikk alapján készült. Megtalálhatjátok.itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése