Mi ebből a tanulság

- Mit csinálsz, ha a sivatagban vagy, veled szemben egy oroszlán, és a zsebedbe van varrva egy alma?
- Vársz türelmesen, mert a türelem rózsát terem, megfogod, a tüskéivel kivágod az almát a zsebedből, eldobod, mert az alma nem esik messze a fájától, felmászol a fára, így lóvá tetted az oroszlánt, és kilovagolsz a sivatagból!

Mi ebből a tanulság: Aki nem tud úszni az ne másszon fára mert elüti a villamos!


2010. szeptember 10., péntek

Egy csepp is elég lehet

  Képzeld el, hogy kilépsz az ajtón. Munkába indulsz. Jó kedved van, mert tudod, hogy a munkahelyen jó légkör fogad majd.  A szomszéd mosolyogva rádköszön, és meginvitál a hétvégi házibuliba. Kimész az utcára és nem vár kutyapiszok, amibe beleléphetsz, a gazdik ugyanis gondoltak a többiekre és szépen bezacskózva eltakarították. Út közben senki nem dudált vagy szorított le az útról.  Elsőre találsz parkolóhelyet, mert az előtted és a mögötted parkolók úgy álltak be, hogy te is elférj. A munkahelyedre érve a folyosón rád mosolyognak a kollégák és vidáman jó reggelt kívánnak. Te pedig tudod, hogy valóban jó reggel van, és jó nap vár rád, hiszen főnököd nem fog cseszegetni, támogat és mindent megbeszélhetsz vele (ami a munkát érinti). A munkatársaid kedvesek lesznek, segítitek egymást. Az lép előre a ranglétrán, aki igazán kiérdemli, aki letett valamit az asztalra, aki fejlődött, aki csapatjátékos. Nem hajtják majd ki a beled és nem taposnak az arcodba. Egy olyan világban élsz, ahol az emberek figyelnek egymásra, mosolyognak. Egy ideális világban vagy. Élvezed, és nem is gondolsz bele, hogy mennyire szerencsés vagy. Nem tudod, hogy minden egyetlen apró lépéssel kezdődött.
   Akkor, amikor azon az ominózus napon két ember elindult ügyet intézni. Székesfehérváron a pláza melletti parkolóban leparkolták az autót és parkoló automatát kerestek. Egy autós látva hogy most érkeztek felajánlotta a két órára szóló parkolójegyét.
- Mennyit adjak érte? -Merült fel a kérdés.
-Semmit! Neked adom. - szólt ki az autó ablakán, és a cédulát kiadva már hajtott is tovább.
Így hangzott két idegen ember rövid beszélgetése, ami megváltoztatta a dolgokat.
- Milyen furcsa... gondolkodott el hősünk. - Még sohasem gondoltam rá, hogy odaadjam valakinek a parkolócédulát, ha maradt rajta keret. Pedig nekem is mennyire jól esett. Ezután én is odaadom....
Ez az aprócska gesztus olyan attitűdváltozási folyamatot indított, ami lassan, -min ahogy az eső kezdődik- megváltoztatta a dolgokat. Először csak egy csepp gondol egyet és a föld felé veszi az irányt, majd bátorságán felbuzdulva lassan, egyenként indulnak a többiek végül pedig az egész átalakul egy óriási zivatarrá.

Mi ebből a tanulság:  Egy csepp, egyetlen gesztus is meg tudja változtatni a világot. Csak hinnünk kell benne.



Video: Iron Maiden - Rainmakers 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése