Beállt a sorba az udvarias bankrabló

  Képzeld el a napot, amikor reggel felébredsz. Hajnali 6 óra. Bevánszorogsz a fürdőszobába. Megengeded a csapot. Csöpp-csöpp-csöpp... semmi. Sajnos nincs víz.
"Elzárták. Hát mégis megtették. Violáék már hónapok óta nem fizetnek, nem fizethetjük ki megint mi az ő részüket is. Miből? Csak lesz valami."
Ma nincs zuhany, sem fogmosás...pedig a reggeli lehelet nagyon gyilkos tud lenni, főleg ha egész nap tart. Talán azt valahogy mégis megoldod. Ma úgyis találkozód van a főnökkel. Tegnap szólt. Vajon mit akarhat? Nem valószínű, hogy előléptet. A válság kellős közepén? Talán a múltkori kis hibáról értesült. Pedig te nem is úgy gondoltad, amikor a kedves ügyfélnek azt mondtad a telefonban, hogy fogja be a pofáját, mert ő csak egy degenerált majom és nem ért semmihez. Végülis konkrétan csúnya szó sem volt benne. A majom egy egészen kedves és vicces állat, a degeneráltat a kedves ügyfél úgysem értette, idegen szó, ő meg a magyar szavak nagy részével sem volt tisztában. Jó, a pofa valóban nem a legszerencsésebb szóhasználat, mondhattad volna, hogy kedves uram legyen szíves engedje meg, hogy végigmondjam, de annyira feldühített a kivagyiságával, miközben ő csak egy degenerált majom aki nem ért semmihez.
Találsz egy kis szénsavas ásványvizet, azzal pezseg csak igazán jól a fogkrém. Persze a reggeli kávét is elfelejtheted. Kimész az utcára, fúj a szél, szakad az eső. Rohadt október, október 29. Hol marad a vénasszonyok nyara? A buszon zötyögve eszedbe jut a tegnap látott utifilm, amiben egy nyeszlett kis macskajancsi, épp a mosolygó thai lányok között kóstolgatta végig a helyi konyha nevezetességeit. Mit tud ő, amit te nem? Hiszen neked is van diplomád, beszélsz angolul is, vannak terveid, mondjuk inkább úgy, hogy vannak álmaid, de ebben a közegben... Semmit sem lehet. A középszerűség elnyom, beránt a mókuskerék, a futás könyöklés, - mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!
Milyen jó lenne, ha te lennél ott a kis thai lánykák között. Mosolyognál a kamerába és élvezettel dugdosnád a szádba a szaftos falatokat. Vagy egyszerűen csak élnél egy kis kunyhóban, minden nap halat fognál, rizst termesztenél, fürdenél a tengerben, nem fáznál... közben a buszról leszállva hatalmas cuppanással belelépsz egy tócsába. Húzod a lábad, de a jól összeállt sár és mocsok nem enged, fogva tartja a cipődet. Nagy negezen csak kihúzod. Persze a cipőd jól megszívta magát vízzel. Mérsékelten vízálló, áll a termékleírásban... valóban csak mérsékelten állta a vizet. Ilyen ez az ország, ez a közeg, mint ez a hatalmas sár. Behúz, nem enged, és alaposan rajtad hagyja a nyomát. Belépsz a munkahelyeden az aulába. A sár folyik le a cipődről. A takarítónéni szúrós szemmel néz rád, -"na ez a hülye is megtalálja ez egyetlen tócsát a környéken, és mint egy gyerek jól belemászik. Nincs nekem amúgy is elég dolgom?"-gondolja. Jóhogy utánad nem köp.
Találkozol a főnökkel a folyosón.
-"Az ebédszünetben gyere be légyszives az irodámba!"- mondja vidáman.
 Na akkor biztos nincs baj, talán mégsem tud a múlkori kis hibádról. Az ebédszünetben? Még azt a rövidke fél-egy órát is elveszik az embertől, ami kijár(na). Természetesen végigdolgozod a délelőttöt. Minden ugyanolyan. A melletted ülő ugyanazokat a hülye poénokat löki. Ordítanál, annyira eleged van. Mióta a szüleid meghaltak már a hétvégék sem másak. A vasárnapi húslevesre sem számíthatsz. Mindíg minden ugyanolyan. Szeretnél egy hatalmasat beleverni a melletted ülő idióta arcába. Persze nem teszed. Jól nevelt 33 éves fiatalember vagy,178cm magas normál testalkatú. Hosszú vékony orrod és vékony szád az anyukádtól örökölted, az apukádtól pedig magadnakvaló természetedet és a korán őszülő hajadat. Szakállad is van, jó hosszú. Régóta nem vágtad már le. Pedig anyukád mindig szólt miatta. Mostmár nincs aki szóljon.
Ebédidő. Bemész a főnök irodájába.
- Ebédeltél már?- kérdezi a főnököd selytelmesen.
- Még nem - válaszolsz szokásos tömör stílusodban.
- Hát mindegy utána úgyis lesz rá elég időd!
(- Miután?Mi lesz a délutáni műszakkal? képzésre küldenek? szabadságra? előbb hazamehetek? - fut át az agyadon gyorsan néhány lehetőség.)
- "Jól tudod, hogy válság van - kezdi a főnök és próbál némi komolyságot erőltetni az arcára - és ugye a mi cégünk sem kivétel, mi is nehéz helyzetben vagyunk. Sajnos el kell küldenünk néhány embert. Nos te vagy az egyik" - mondja és igyekszik az együttérző arcát elővenni.
- Én? Dehát én jól dolgozom! Ha a múltokri kis kirohanásom miatt volt, hát azt nem úgy gondoltam... - próbálod menteni a menthetetlent.
A döntés már megszületett. Elküldenek téged és a sánta Lacit a postázóból.
- "Ne aggódj! Te jó szakember vagy! Bármikor találsz máshol munkát". - mondja, hiszen a fő elve: "Mindig pozitívan!" El is mondja minden értekelzet elején, végén, ha nem mosolyogsz a folyosón amikor szembetalálkoztok.
Természetesen majd megkapod a végkielégítést,3 havi béred 270.000 "ropogós" szám a a bankszámládra, amint a könyvelés képes megbírkózni a kirúgásoddal kapcsolatos papírmunkákkal.
- Természetesen ma már nem kell dolgoznod! -mondja. (nehogy elmondd az ügyfeleknek, hogy mekkora szar az egész cég és meneküljenek nagyon messzire, ha jót akarnak maguknak).
Kimész. Elkezdesz összepakolni az asztalodon. A fiókod beleüríted egy zacskóba.
- "Mi volt? - kérdezi a melletted ülő. Te persze nem válaszolsz, csak rezignált arccal dobálod a holmidat. -"Biztos kirúgták"- pusmognak a hátad mögött.
Egy kis méretű reklámszatyor. Ez maradt számodra a munkahelyedből.
Kimész az utcára. A kirakatok hatalmas betűkkel hirdetik akcióikat, a megtakarítási és hitelfelvételi lehetőségeket. Bemész a mindent áruló kis trafikba. Kérsz egy doboz cigarettát, elvileg egy éve leszoktál, anyukád miatt, de most ez az egyetlen dolog amire vágysz. Rágyújtasz. Nézed a trafik kirakatában lévő bóvlikat, gyerekjátékokat, katona készlet, hercegnő készlet, kések. Visszamész a trafikba és kérsz egy katonakészletet.
-"Úgy néz ki, mintha igazi lenne,"- monja a trafikos. -"Az én unokám is mindig ezzel játszik, persze a menyem szerint ez rossz dolog, hogy a gyerekeket agresszióra nevelik. Ez szerintem badarság! A férfiaknak szükségük van a harcra a háborúra. Én is elmentem volna a háborúba, de már későn születtem hozzá, hogy besorozzanak."- mindenhez bólogatsz, kifizeted a készletet és kimész.
 Elmész a közeli szemeteshez, a reklámszatyrod tartalmát a kukába üríted. Belecsavarod a játékpisztolyt és bemész a legközelebbi bankba. Minden nyugodt. Sorszámot húzol. Megvárod, amíg rád kerül a sor. Odamész a kijelölt pulthoz és a hölgyet a pisztolyt megmutatva megkéred, hogy a kasszában kévő pénzt legyen szíves minden feltűnés nélkül tegye be egy borítékba és adja át neked. Természetesen hozzáteszed, hogy ha sikítani merészel vagy bármilyen feltűnő dolgot tesz le fogod lőni. Nagyon udvarias vagy és határozott, senki nem vesz észre semmit. A halántékod lüktet az izgalomtól, szerencsére ez a fülvédő sapka alatt nem látszik. A hölgy átadja a pénzt. Te megköszönöd a szívélyes segítséget és kisétálsz a bankból. Nem szaladsz csak gyorsabbra veszed a lépteidet. Közben arra gondolsz, hogy nemsokára te leszel ott a thai lánykák között mosolyogva, Thaiföld repülővel már 170 ezef forintból megvan! Csak sikerült kihúzni a cipőd a mocskos sárból, végre eltűnhetsz innen. A zsákmányolt összeg 590400 ft. Mégiscsak megéri néha udvariasnak lenni...

A történet az Indexen talált azonos című cikk alapján készült. Megtalálhatjátok.itt

Egy csepp is elég lehet

  Képzeld el, hogy kilépsz az ajtón. Munkába indulsz. Jó kedved van, mert tudod, hogy a munkahelyen jó légkör fogad majd.  A szomszéd mosolyogva rádköszön, és meginvitál a hétvégi házibuliba. Kimész az utcára és nem vár kutyapiszok, amibe beleléphetsz, a gazdik ugyanis gondoltak a többiekre és szépen bezacskózva eltakarították. Út közben senki nem dudált vagy szorított le az útról.  Elsőre találsz parkolóhelyet, mert az előtted és a mögötted parkolók úgy álltak be, hogy te is elférj. A munkahelyedre érve a folyosón rád mosolyognak a kollégák és vidáman jó reggelt kívánnak. Te pedig tudod, hogy valóban jó reggel van, és jó nap vár rád, hiszen főnököd nem fog cseszegetni, támogat és mindent megbeszélhetsz vele (ami a munkát érinti). A munkatársaid kedvesek lesznek, segítitek egymást. Az lép előre a ranglétrán, aki igazán kiérdemli, aki letett valamit az asztalra, aki fejlődött, aki csapatjátékos. Nem hajtják majd ki a beled és nem taposnak az arcodba. Egy olyan világban élsz, ahol az emberek figyelnek egymásra, mosolyognak. Egy ideális világban vagy. Élvezed, és nem is gondolsz bele, hogy mennyire szerencsés vagy. Nem tudod, hogy minden egyetlen apró lépéssel kezdődött.
   Akkor, amikor azon az ominózus napon két ember elindult ügyet intézni. Székesfehérváron a pláza melletti parkolóban leparkolták az autót és parkoló automatát kerestek. Egy autós látva hogy most érkeztek felajánlotta a két órára szóló parkolójegyét.
- Mennyit adjak érte? -Merült fel a kérdés.
-Semmit! Neked adom. - szólt ki az autó ablakán, és a cédulát kiadva már hajtott is tovább.
Így hangzott két idegen ember rövid beszélgetése, ami megváltoztatta a dolgokat.
- Milyen furcsa... gondolkodott el hősünk. - Még sohasem gondoltam rá, hogy odaadjam valakinek a parkolócédulát, ha maradt rajta keret. Pedig nekem is mennyire jól esett. Ezután én is odaadom....
Ez az aprócska gesztus olyan attitűdváltozási folyamatot indított, ami lassan, -min ahogy az eső kezdődik- megváltoztatta a dolgokat. Először csak egy csepp gondol egyet és a föld felé veszi az irányt, majd bátorságán felbuzdulva lassan, egyenként indulnak a többiek végül pedig az egész átalakul egy óriási zivatarrá.

Mi ebből a tanulság:  Egy csepp, egyetlen gesztus is meg tudja változtatni a világot. Csak hinnünk kell benne.



Video: Iron Maiden - Rainmakers 

Ciki-e a párom

  Ki is az a férfi vagy nő, akit melléd sodort az élet? Neked adott társul, feladatul, vagy épp büntetés képpen? Mert hát ugye ő életed párja, a másik feled. Vállalod őt mindenki előtt, de előfordul,amikor róla beszélsz, hogy nem szeretnéd vagy épp teljesen felesleges lenne kimondani a keresztnevét vagy becenevét. Egyrészt úgysem ismerik, másrészt, ennek abban a szituációban nincs semmi jelentősége.
  Sok lehetőség közül választhatsz.
  Van ugye a barátom/ barátnőm kifejezés. Egyrészt ez a legfélreérthetőbb, hiszen ott vannak a barátaid, a jóbarátaid, akikhez semmilyen gyengéd szál nem fűz (legalábbis hivatalosan). Róluk is beszélhetsz a barátom/ barátnőm hivatkozással. Vagy ezeket már a társas kapcsolatok kisszótára kisajátította magának? Ha nem a veled  élő/járó másik(nemű-ez persze nem szükségszerű) személyről van szó, akkor minden esetben oda kell tenned azt, hogy Jó? jóbarátom? a jóbarátnőm pedig kifejezetten bután hangzik. Ennek megoldására hallottam már a lány barátom kifejezést, főleg fiúk szájából. Ezen kívül a barátom/barátnőm kifejezés egy olyan aránylag szoros együttlétet takar, amikor még nem történt konkrét előrelépés a kapcsolatban.
   Nem nyelvészkedni szeretnék, egyszerűen csak fennakadtam szeretett nyelvünk ezen hiányosságán és egyben árnyaltságán, hogy egy szó mennyi mindent sugallhat.
  A probléma tehát: hogyan beszélsz mások előtt a személy konkrét megnevezése nélkül, arról a férfiról, akivel egy ideje együtt élsz, eljegyzési gyűrűt is kaptál, és van egy közös gyermeketek is.
Kézenfekvő lenne a vőlegényem/ menyasszonyom. Ez viszont tapasztalataim szerint a közelgő esküvőre utal. Kollégák között egy ilyen megemlítését, általában az esküvői tervekre vonatkozó kérdések garmadája követ. Jöhet a magyarázkodás, hogy még nem, így meg úgy tervezzük, - és egyébként is mi közötök hozzá, úgysem hívom meg egyikőtöket sem!!!- persze majd szólok ha lesz.
  Szóba jöhet a szerelmem. Ez végül is nagyon szép, heves és mély érzésekre utal. Meghittséget sugároz, na de amikor a hivatallal beszélsz telefonon és azt próbálod elmagyarázni, hogy a "másik feled" már volt bent, és ezt egyszer már leadta, és nem érted mi a gond. Egy kicsit furán hangzik ha azt mondod:
-" Kedves hölgyem a szerelmem már leadta ezeket a papírokat, legyenek szívesek megkeresni!!"
  Férjnek és feleségek még nem hívhatod hiszen még nem vagytok férj és feleség. Persze senki sem hordja magánál a házassági anyakönyvi kivonatát, tehát akár mondhatod is, hiszen ezt legtöbbször nem szükséges bizonyítanod. Kivéve persze a már fent említett "kollégák előtt hogy beszélsz róla" esetet, amit a szintén fentebb említett problémás kérdéssor követhet. Egyébként pedig nem is érdemli meg, hogy így beszélj róla, hiszen állandóan csak ígérgeti, hogy feleségül vesz, miközben az eljegyzési gyűrű az ujjadon már teljesen elszíntelenedett, olyan rég volt, hogy ráhúzta.
  A mostani favorit a kedvesem. Jobban meggondolva lehet, hogy célszerű lenne az eddig egész jól bevált, de mégsem szeretett, és folyton leszólt páromat erre lecserélni. Kedvességet meghittséget sugároz. Végül is megér egy próbát.
  A fő kérdés az, hogy tulajdonképpen mi is a bajunk a párommal? Túlságosan elhasznált? Rosszul hangzik? Lehet "parasztosan" mondani? Vagy túl sok buta ember buta mondatában fordul meg? Öreges lenne? Nem elég trendi?
Ha épp ébredező kis blogomnak lenne egyetlen olvasója is megkérdezném, hogy ki mit használ a párom helyett? Mi a legmenőbb, legmegalázóbb, stb. Akár statisztikát is készíthetnénk. De ugye így egy kicsit nehezebb...

Mi ebből a tanulság:
- Ha a blogodnak nincs egyetlen kósza olvasója sem nem tudod megkérdezni a véleményét.
- Ne csinálj blogot, ha nincs senki aki olvassa (bár talán egyszer lesz)!
- A páromat le kell cserélni a kedvesemre! Sokkal jobban hangzik.
- Légy nyelvújító! Felfedezve nyelvünk ebbéli hiányosságát alkoss új szót, alkalmazd, terjeszd, nyújtsd be a Tudományos Akadémiának, akik kiadják rendeletbe, hogy aki igazán szépen akar magyarul beszélni, az csak ezt a kifejezést használja élete párjának megnevezésére, rávaló hivatkozási céllal. Csak ugye mi legyen az a szó...?

Videó: Tündérkirálynő légy a párom! 

Furcsa, Dolhai Attila szájából a párom nem is hangzik olyan csúnyán. 

Lambada

  Képzeld el a helyzetet, hogy egy egész napi mászkálást, ügyintézést, és egy hatalmas felhőszakadást túlélve hazaérsz a kis tetőtéri két szobás lakásodba, és a lambada polifonikus változata fogad. Sokáig csak hallgatózol, nem hiszel a fülednek. Végre eszedbe jut, hogy a lambada egyetlen forrása a gyermeknek néhány nappal korábban vásárolt zenélő bili lehet. Na de mitől zenél? Suttyomban egy betörő járt a lakásban, aki nem vitt el semmit, csak belepisilt a fürdőszobában a WC mellett tartott zenélő bilibe? Elég valószínűtlen...
  Benyitsz a fürdőszobába és rögtön rájössz mitől is zenél a kis zenegép. Amitől a gyermek egyébként egyelőre nagyon irtózik te pedig a gondolattól irtózol, hogy ha minden jól megy nemsokára naponta többször is hallhatod a kedves kis dalocskát. Az pedig továbbra is rejtély, hogy a gyártó cégnek miért épp erre a rég elfeledettnek tűnő, és koránt sem gyermekeknek való dallamra esett a választásuk. De mindegy is. Tehát a rejtély megoldásának kulcsa az ablakban rejlik. Az ugyanis sajnos nyitva maradt. A felhőszakadás pedig, megtöltve természetesen a fürdőszobával együtt a kis eszközt, zenélésre bírta azt.
   Felmosod a pár centis vizet, közben még nosztalgiázol, hogy milyen vicces, hogy nem is olyan rég (vagy talán mégis) erre a dalra önfeledten buliztak az emberek. Végül megelégeled, kiöntöd belőle a vizet. A bili viszont továbbra is ragaszkodik vállalt feladatához. Ő bizony ha nedvesség éri zenélni fog. Már életed párja is bekiabál a számítógép mellől, hogy ugyan csinálj már valamit ezzel a szörnyű zajjal. Te papírral aprólékos munkával szárazra törlöd a kis érzékelőit, és azon gondolkodsz, hogy melyik volt a nagyobb hiba, nyitva hagyni az ablakot, vagy megvenni ezt a bilit, amit előre láthatóan semmire nem fogsz használni még egy jó ideig (és az is meglehet, hogy inkább kicseréled). Végül is eső előrejelzőnek még jó lehet. Ha meghallod a lambadát futás az udvarra beszedni a száradó ruhákat.
is

Mi ebből a tanulság:
- Ne menj el úgy sehova, hogy a tetőablakot nyitva hagyod!
- Ha veszel egy bilit, ne zenélőt válassz!
- Ha mégis zenélőt választanál, a boltban kérj egy pohár vizet, töltsd bele, és ott gondold át jó alaposan, hogy képes vagy e ezt a kis dallamot napjában többször meghallgatni haj tépés nélkül.

Lambada magyarul klipp, itt megnézhető